Nemzetközi szinten jegyzett triatlonos, ironman specialista.

Hétszeres ironman magyar bajnok, az Arizona Ironman és az olaszországi ElbaMan győztese.

Kilencszeres ironman bajnok.

Következő verseny:
IRONMAN BOULDER Boulder, Colorado
11
2017.06


Blogrss

Hosszú szünet után

2016.11.02.

    Amint a blogom elején írtam, 2015-ben már indultam itt. Akkor esős, de a verseny napján kellemes idő volt, ezzel ellentétben idén szenzációs idő volt, legalábbis nekem (35-38 fok). Mivel ezen a napon végig csak a kitűzött tervet követve a saját versenyemre figyeltem, így nem volt esélyem a dobogóra, de nagyon könnyedén ment, és jól éreztem magam. Végül úgy végeztem a hetedik helyen, hogy információ hiánya miatt fogalmam sem volt hogy állok, az utolsó 8-10 km-t elkezdtem nyomni ahogy ment, mert pompásan éreztem magam. Örülök, hogy simán megküzdöttem az időjárással, és nem mellékesen sikerült a top10-ben végeztem, hosszú idő után megint fent állhattam a pódiumon, az eredményhirdetésen.

    Gondoltam írok pár sort, hogy kicsit több rálátásotok legyen az idei szezonom alakulására.

2015 második felében hosszú kihagyás után újra ironman versenyen álltam rajthoz Chattanoogában és Arizonában. A chattanoogai futam előtt úgy éreztem magam, mint aki már ezer éve nem versenyzett, Arizonában pedig próbáltam nagyon taktikus lenni és csak magamra figyelni, de sajnos mindkét verseny ugyanúgy végződött: nagy küzdelmek árán a profi top20-ban értem be.

 

    Csak azért tértem ki röviden ezekre a versenyekre, hogy érzékeltessem, nem voltam benne biztos, hogy jó úton haladok. Mindazonáltal voltak kisebb pozitív jelek is, így ezekbe kapaszkodva kezdtem el a felkészülést a 2016-os évre. Az első négy hónapban sok egyéb, nagyon fontos dologra is koncentrálnom kellett, mint például az USA zöldkártya igénylés intézése, de az edzéseken próbáltam magamból kihozni a maximumot. Nem is haladtam rosszul a mindennapi penzum elvégzésében, amit magamnak kiszabtam, de sokszor nagyon fáradtnak és nehézkesnek éreztem magam. Ekkor már kezdtem lassan én is elhinni, amit néhányan mondogattak nekem: “Nincs neked semmi különös problémád, csak nem fogadod el, hogy a korod előrehaladtával, már nem leszel a régi.” Mindezek ellenére izgatottan vártam a szezon első ironman versenyét, ami előtt még egy mexikói rövidtávot is terveztem, de mivel nem volt vízumom, nem tudtam rajta résztvenni.

 

    A Texas Ironman mindig közel állt hozzám, rengeteg nagyszerű emlékem van az elmúlt évekből, amikor a dobogó közelében végeztem, vagy amikor a nagy sztárokból álló első bolyon 6-7 percet hoztam egyedül kerékpáron. Sajnos ez a verseny más volt. A szokásos úszópálya, ahol a legutolsó profi férfiként küzdöttem az életemért, a 93 km-re karcsúsított kerékpárospálya, ahol egyszál magamban, erőtlenül haladtam, és a megszokott futópálya, ahol egy elfogadható kezdés után, tőlem nem várható módon szenvedtem a párás melegben. Mindettől függetlenül nagyon kellemes időt töltöttem el Houstonban Csalló Tamáséknál, akivel még a SZESE színeiben versenyeztünk együtt vagy 15 éve. Egy-két morzsányi fejlődést is észleltem magamon a verseny alatt, de az eredményem elszomorító volt.

   Ezt követően visszamentem Phoenixbe, ahol egy héttel az ironman után a Tempe International olimpiai távú versenyen indultam. Hát nem tudom, hogy mit vártam, de egy elfogadható úszást és egy OK bringát követően a 10 kilométeres futáson 3:50-es iramnál azt éreztem, hogy ez a max, pedig edzéseken nem ment rosszul a futás. Ekkor már nem igazán tudtam, hogy merre tovább.

 

   Pár nappal később teljesen véletlenül összetalálkoztam Amanda Stevens-el, sokan biztosan hallottatok már róla. Profi triatlonos, és egyben orvos is. Beszélgetésünk során elmondtam neki, hogy mi a problémám, úgy gondoltam, hogy tud tanácsolni valamit, ami segít abban, hogy a Colitissal együtt élve megint úgy tudjak versenyezni, ahogy én azt elvárom magamtól.

Igazán nem is tudom, hogy miben bíztam (számtalan emberrel beszéltem már, és senki nem tudott érdemleges tanácsot adni), de ekkor Ő azt mondta, tud nekem segíteni, mint az edzőm, de akkor maximálisan be kell tartanom mindent amit mond, és fél éven belül drasztikus javulást garantál.

 

   Ez két hónappal a nagyatádi verseny előtt történt, ahova 4 év kihagyás után tértem vissza mint hétszeres bajnok, és szerettem volna jól szerepelni. Úgy gondoltam, hogy két út van. Az egyik, hogy megyek tovább ahogy eddig, és várhatóan a versenyen 3-4 óra után elfogy az erőm, valahogy célba érek, de nem fogok maradandót alkotni. A másik, hogy elkezdek Amanda útmutatása szerint edzeni, nem vesztegetek el 2 hónapot, de az eredmény erőteljesen kérdéses.

A második út mellett döntöttem, elkezdtem egy számomra drasztikus diétát, és egy ugyancsak drasztikus, alacsony intenzitású edzést.

Pár hét múlva hazautaztam, ahol Budapesten volt a bázisom. Szorgalmasan követtem az előírt utasításokat, amik szerint sok élelmiszertől el voltam tiltva, és az edzéseimben majdhogynem több volt a séta, mint a futás. Így közeledett Nagyatád, ami előtt elindultam Szombathelyen a Vasi Vasember versenyen. Az olimpiai táv előtt kíváncsian kérdeztem meg Amandát, hogy “Mi a terv a versenyre?”, amire Ő csak annyit írt “Versenyezz!”. Na, ekkor kicsit kétségbe estem, mivel az elmúlt 6 hét “intenzitása” után nem tudtam, hogy mit várhatok.

Meglepetésemre a verseny jól sikerült, 5. helyen végeztem. Nem volt minden hibátlan, de már láttam egy-két jelet a szervezetemben, ami biztató volt, és kezdtem reménykedni, hogy Atádon sem fogok nagyon lebőgni.

 

   Ekkor következett életem leglazább formábahozása, és már ott is álltunk a Gyékényesi tó partján a rajtnál. Mivel az emberek nem igazán hitték el, amikor azt mondtam, hogy körülbelül 70%-os állapotban vagyok, így mindenki egy kiélezett, nagy csatára számított. A terv egyszerű volt: nagyon laza úszás, semmi erőlködés. Aminek az lett a következménye, hogy a rajtot követően mindenki, aki a tóban volt, engem püfölt. Végül csatlakoztam egy népes bolyhoz, és könnyed úszással, elfogadható idővel értem partot.

A második számban a megadott 123-as pulzus környékén kellett volna tekernem, ami csak azért volt nehezen kivitelezhető, mert elfelejtettem felvenni a pulzusmérő övemet. Ezek után próbáltam csak érzésre nyomni, és időnként a hagyományos módon ellenőrizni a pulzusomat. Meglepően könnyedén mentem, de mégis viszonylag korán elkezdtem a felzárkózást a mezőny elejéhez. Ez olyan jól sikerült, hogy egy egyenletes tekerés után a depó előtt pár méterrel utolértem Flander Marcit, így fej-fej mellett kezdtük el a futást.

Nagyon jó érzés volt, hogy hosszú idő után megint versenyben voltam az előző évek nagyatádi magyar bajnokával. Örültem, hogy sikerült feldobnunk a versenyt, de sajnos egyszer meg kellett állnom, hogy könnyítsek magamon, és ellenfelem, ezt kihasználva, ezen a napon behozhatatlan előnyre tett szert. 2005 és 2011 között 7-szer megszerzett bajnoki címem után végül 2. helyen szakítottam át a célszalagot, de éreztem, hogy ez valami új dolognak a kezdete, első lépése volt.

 

   Rengeteg pozitív energiával és élménnyel feltöltődve utaztam vissza Phoenixbe, és folytattam a felkészülést, amit a Chattanooga Ironman szakított meg.

Amint a blogom elején írtam, 2015-ben már indultam itt. Akkor esős, de a verseny napján kellemes idő volt, ezzel ellentétben idén szenzációs idő volt, legalábbis nekem (35-38 fok). Mivel ezen a napon végig csak a kitűzött tervet követve a saját versenyemre figyeltem, így nem volt esélyem a dobogóra, de nagyon könnyedén ment, és jól éreztem magam. Végül úgy végeztem a hetedik helyen, hogy információ

hiánya miatt fogalmam sem volt hogy állok, az utolsó 8-10 km-t elkezdtem nyomni ahogy ment, mert pompásan éreztem magam. Örülök, hogy simán megküzdöttem az időjárással, és nem mellékesen sikerült a top10-ben végeztem, hosszú idő után megint fent állhattam a pódiumon, az eredményhirdetésen.

 

   Ennyit nagyvonalakban az évem első 9 hónapjáról. A következő blogban leírom, hogy mi történt a következő versenyemen, ami november végén Cozumelben lesz, majd részletesen kitérek arra, hogy mit is foglal magába az új diéta és edzésmódszer, valamint, hogy milyen változásokat tapasztalok napról – napra a szervezetemben.

Bizakodó vagyok, mivel az utolsó versenyt követő 4 hétben az eredményeim folyamatosan javulnak, és ki tudja, egyszer talán megint olyan leszek mint régen, vagy akár még jobb is!?






Ossza meg ismerőseivel:




Kérjük, írja meg véleményét:


Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:


Facebook

SZPONZOROK
PARTNEREK







MÉDIA PARTNEREK



Az oldal látogatottsága:


weboldal tervezés: IRQ
ELÉRHETŐSÉG
Név: Major József
E-mail cím:
Blog oldal címe: majorjozsef.blogspot.com
MENÜ