Nemzetközi szinten jegyzett triatlonos, ironman specialista.

Hétszeres ironman magyar bajnok, az Arizona Ironman és az olaszországi ElbaMan győztese.

Kilencszeres ironman bajnok.

Következő verseny:
IRONMAN MAR DEL PLATA, Argentina
03
2017.12


Blogrss

eXtremeMan Nagyatád 2017

2017.08.10.

Ettől függetlenül azt mondhatom, - az előzmények ismeretében -, hogy egy tökéletes napom volt, és ismételten hihetetlen sok energiával feltöltődve utazom vissza Phoenix-be. Sajnos arról még nem tudok nyilatkozni, hogy mi lesz a következő, mivel sok kérdéses dolog van jelenleg, de azt megígérem, hogy jövőre is megpróbálok ott lenni a Gyékényesi tó partján a rajtvonalnál.

     Tavaly ilyenkor könnyű helyzetben voltam, mivel egy számomra merőben ismeretlen edzésmódszerbe vágtunk bele Amanda Stevens irányításával, amihez egy teljesen új diéta is társult. Nyolc hét közös munka után magamnak is meglepetést okoztam, amikor reális közelségbe került a nagyatádi győzelem. Ekkor 3 perccel kaptam ki egy "kiélezett" verseny után, de örültem a tisztes helytállásnak és a második helynek.

 

     Erre az évre két nagy célt tűztem ki magam elé. Az első elúszott egy februári kerékpáros baleset, az azt követő elhúzódó felépülés, valamint egyéb izomsérülések miatt, de a másodikat nem adtam fel. Még akkor sem, amikor csak június végén, Magyarországra utazásom előtt egy héttel engedélyezte a sportorvos, hogy repülőre üljek és megpróbáljak a lehető legjobb állapotban odaállni a 13. nagyatádi versenyem rajtjához. Tudtam, hogy jobb formában vagyok mint egy éve, de fogalmam sem volt, hogy a felkészülésbeli hiányosságok milyen mértékben befolyásolják versenyzésem.

 

     Az úszás alapból sem az erősségem, de sajnos az elmúlt bő 3 hónapban (szerintem a csipőtáji izomsérülésem miatt) még gyengébben ment, ez a verseny napján sem volt másképpen. Nem is ecsetelgetem az első szám negatív élményeit, csak annyit róla, hogy egy gyenge 58 perc végi idővel értem partot.
     Ekkor még nem voltak pontos információim, de majdnem 11 perces hátránnyal pattantam a versenyre beélesített TREK-em nyergébe. Az első 50km-en nem unatkoztam, mivel több mint 30 versenyzőtársam fogott partot előttem, akiket szépen és nyugodtan kellett összeszednem a verseny előtt célul kitűzött pulzus és watt betartásával. Nagyon kényelmesen és kontrolláltan haladva 75km-nél már a 10. helyen voltam, és 145km-nél sikerült átvennem a vezetést. Kicsit át kellett programoznom az agyam, mivel az eddigi üldöző szerepből az üldözöttébe kerültem, és az utolsó körben már csak az volt a célom, hogy ellenfeleimmel szemben egy stabil előnyt szerezzek. Ez egészen jól sikerült, mivel a 2. helyezett 3, míg a 3. több mint 7 perccel volt lemaradva mögöttem. Mindehhez persze kellett egy 4 óra 19 perces kerékpározás, de szerencsére végig jól éreztem magam a nyeregben, és jó állapotban vágtam neki az utolsó számnak.
     Nem vittem túlzásba az idők kalkulálgatását, de úgy gondoltam, hogy a jelenlegi felkészültségem is elegendő lehet egy 2 óra 50 perces maratonra, akkor pedig nem lehet veszélyben az 8. bajnoki cím megszerzése. Ekkor következett be az, ami még soha nem esett meg velem, mégpedig az, hogy egy stabil 2 óra 49 perces maraton is csak a második helyre volt elég ezen a napon Nagyatádon. Flander Márton egy világklasszis időt futva 36 kilométernél utolért, és 42 másodperccel korábban szakította át a célszalagot mint én, így közel 10 perccel megdöntve az eddigi legjobb ironmanen futott időmet, és megjavítva az eddig általam tartott pályacsúcsot. Nem felhőtlen örömmel értem célba a 8 óra 10 perc 53 másodperces időmmel. Az idei Extrememan verseny erősségét mutatja az is, hogy a harmadik helyen célba érkező Petsuk Zoltán is a 8 óra 20 perces pályacsúcson belül futott be, és ünnepelhetett a szenzációs közönséggel együtt.


     Most 10 nap távlatából is kettős érzéseim vannak. 38 évesen magasan a legjobb időmet mentem, de ha csak kevéssel is, mégis volt nálam gyorsabb a verseny napján. Ettől függetlenül azt mondhatom, - az előzmények ismeretében -, hogy egy tökéletes napom volt, és ismételten hihetetlen sok energiával feltöltődve utazom vissza Phoenix-be. Sajnos arról még nem tudok nyilatkozni, hogy mi lesz a következő, mivel sok kérdéses dolog van jelenleg, de azt megígérem, hogy jövőre is megpróbálok ott lenni a Gyékényesi tó partján a rajtvonalnál.


     Mindenkinek szeretném megköszönni, akik az elmúlt 5 hétben a magyarországi tartózkodásom során valamilyen mértékben segítettek, támogattak, mellettem álltak vagy csak buzdító szavakkal illettek. Akiknek személyesen nem állt módomban, azoknak ezúton is gratulálok a verseny teljesítéséhez, kiemelve azokat (Kővári Luca, Gábriel Mátyás és Kisari János) akik az én útmutatásom szerint készültek, és lettem Ironman-ek.






Ossza meg ismerőseivel:




Kérjük, írja meg véleményét:


Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:


Facebook

SZPONZOROK
PARTNEREK







MÉDIA PARTNEREK



Az oldal látogatottsága:


weboldal tervezés: IRQ
ELÉRHETŐSÉG
Név: Major József
E-mail cím:
Blog oldal címe: majorjozsef.blogspot.com
MENÜ